2021. 06. 28.

1. NAP

Önismeret, közösségépítés, kompetenciafejlesztés.

Ma reggel megnyitotta kapuit az Erzsébet tábor 2. turnusa a Kertvárosi Iskolában.

- Alig aludtam az éjszaka!

- Annyira izgultam, hogy milyen lesz ez a tábor! 

- Végre nem tanulni jöttünk!

Ezek a mondatok hangzottak el a rövid várakozás közben. 

Gyorsan peregtek az események, máris a tanterembe kísértek a tanító nénik. A berendezésen látszott, nem a megszokott élmények várnak majd ránk.

- Mekkora hely lesz a játékhoz!

- A szivacson pihenhetünk is, gyorsan ki is próbálom!

- Végre bárhová ülhetek!

- Napközben cserélgethetjük a helyünket?

A „helyfoglaló” után várt ránk a reggeli. Ilyen sem volt még. Reggeli az iskolában?

Először megalkottuk a Szabályainkat, majd megtekintettük a Tábori higiénés videó gyerekeknek című filmet. Fontos, hogy nagyon figyeljünk egymásra, megőrizzük az egészségünket. 

Kedvenc dalaink közül megválasztottuk a tábor indulóját. Minél vidámabb, annál jobb! Nem árt, ha táncolni is lehet hozzá!

Kiről kapta a tábor a nevét? Ezt is megtudhattuk, majd kiszíneztük a tábor logóját, és magunkra ölthettük a pólónkat. 

A nyári szünetben is nagyon kell a testi épségünkre vigyázni, így nem ártott feleleveníteni a kerékpáros közlekedés szabályait, és mindezt a gyakorlatban tehettük meg. Ügyességi pályává változott a sorakozó helye. 

A finom ebéd után végre birtokba vettük az új játékokat. Jöhetettek a kártya csaták. 

- Memória, puzzle?  Bármi jöhet!

Alig akartuk abbahagyni, de nem bántuk meg, mert sok érdekes játék kapcsán ismerhettük meg társaink eddig „rejtett” tulajdonságait. A „Simon mondjá”-t ezerszer is eljátszanánk!

Még jutott idő az uzsonnán kívül egy kis futásra, focira, labdázásra is. 

Máris 4 óra lett. Élményekkel gazdagodva ugrottunk szüleink nyakába! 

- Viszlát! Holnap is eljövök!

Igen, várunk benneteket, teljen jól a holnapi nap is! Rajtunk nem fog múlni!

2021. 06. 29.

2. Nap

Sport, egészségtudatos életmód

- Jó, hogy újra itt vagyunk!

- Vajon ma is sok új élmény vár ránk?

A legfrissebb gyerekek erről beszélgettek az iskolába érkezésükkor.

Siettünk a finom reggeli elfogyasztásával, mert a napot olimpiai sportversennyel kezdtük. Előtte megalakítottuk a csapatokat, nevet választottunk, és elkészítettük a menetleveleket. Mi az Agár nevet választottuk.  Öt versenyszám az öt karika jegyében, öt csapat, ma minden csupa öt. Mennyire örültünk ennek a jegynek, amíg tanultunk!

Küzdöttünk, céloztunk, kúsztunk-másztunk, győztünk.

A verseny után séta volt, igaz a meleg nem esett jól, de a hideg finomságok kellően felfrissítették a testünket. Már nem is érkeztünk fáradságot, amikor a visszafelé sétán megálltunk a játszótéren egy kis futkározásra.

Az ízletes ebéd után nem maradt idő a pihenésre, mert várt bennünket egy érdekes tájékoztató az olimpia jelképeiről. Megismertük az idei olimpia kabaláját, amit puzzléval kiraktunk, majd kiszíneztünk. Az enyém nagyon jól sikerült, ki is tettem a faliújságra.

- Lesz még ma valami meglepetés?

- Hallottátok, megérkeztek a rendőrök!

Az aulában több érdekes helyszín várt bennünket. 

- Ki tudok jutni a labirintusból?

- Körbe kerítjük a tettes autóját, innen nem lesz menekvés!

- Sikerül felépítenem ezt az alakzatot… a részeg szemüveggel?

Mindenki jól teljesített, érdekes volt, jól tudtunk együtt dolgozni a csapatommal. Majd elfelejtettem papírból egy rendőrautó makettjét is elkészítettem, igaz kis segítséggel.

Szerencsénk volt, még mindig maradt egy kis idő a napból. Így előkerültek a kártyák, új játszmák, új nyertesek.

Gyorsan eltelt ez a nap is. Igaz, ha jó a program, csak úgy repül az idő! Alig várom a holnapi napot! Kirándulni fogunk!

2021. 06. 30.

3.NAP

Kirándulás.

Madárfütty és vonatfütty köszöntött bennünket a kora reggeli találkozón.

- Én még sohasem ültem vonaton.

- Hú, mekkora monstrum!

-  Az a vonat 12 kocsiból áll. Anyukám mondta, hogy mindig meg kell számolni a vagonokat.

Gyorsan megkaptuk a vizet és az úticsomagunkat, beraktuk a hátizsákunkba, és már szállhattunk is fel a vonatra. Aránylag rövid utazás után megérkeztünk Kiskőrösre. Petőfi szülővárosa köszöntött bennünket.

Gyaloglás, gyaloglás… és már olvashattuk is a feliratot: János Vitéz Látogatóközpont.

Rengeteg csodálatos élmény várt ránk. Három csapatba rendeződtünk, hogy végig mehessünk azon a labirintuson, melyen megismerkedtünk János vitéz történetével. Az énekeknek megfelelő állomásokon haladtunk végig. Volt itt sötétség, fény, hang, csak kapkodtuk a fejünket. A technikai eszközök segítségével szinte mi is a történet szereplőivé váltunk. Amikor visszatértünk a társainkhoz, úgy éreztük magunkat, mintha egy meséből léptünk volna a valóságba.

Persze a labirintusban töltött idő alatt a társaink sem unatkoztak, egy makett lego segítségével építhették fel a Tündérpalotát, ami magasabb volt nálam. Kétfajta memória kártyával tornáztathatták az emlékezetüket, amin János vitéz története elevenedett meg gyönyörű rajzok formájában.

Több puzzle tili-toli is volt, természetesen János vitézzel és Petőfi Sándorral kapcsolatban. 

Csak ámultam, hogy két társam milyen profi szinten rakta ki a képeket. Én is kérek ilyen játékot a szüleimtől, hogy fel tudjam velük venni a versenyt.

Volt még ügyességi útvonal követő játékok. A legizgalmasabb a társasjáték volt. Hát itt is minden a történetet idézte. Nagyon izgalmas volt. A tanító nénik megdicsértek bennünket, mert nagyon sok információra emlékeztünk a labirintusban tett kirándulásunk során.

A vonat indulásáig még belefért egy kiadós játék a közeli parkban, és egy fagyizás is. 

Fáradtan tettük meg az állomásig tartó utat, jó volt a szellős kocsikban megpihenni. Szerencsére autóbusz vitt az iskoláig bennünket. Itt még maradt egy kis időnk a pihenésre, és természetesen a kártyából és a memória játékokból sohasem elég!

Valószínű, hogy este csak a pihenésé lesz a főszerep, de a sok élmény feledteti velünk a zsibogó lábakat.

2021. 07. 01.

4. NAP

Környezettudatosság, természeti értékeink és környezetszépítés.

A mai program a reggeli után azonnal kezdődött. Autóbusszal utaztunk a város szélén lévő Sóstóra, 

ahol Tamás bácsi már várt ránk. Az ő vezetésével fedeztük fel a környék növény-, és állatvilágát. 

Minden kérdésünkre pontosan válaszolt. A séta közben meg-megállva megvizsgáltunk minden 

bokrot, fát. Közben hallgattuk az erdő csendjét, ami nem is csend, hiszen a madarak többször 

hallatták éneküket.

A tanösvényen megmutatta nekünk a madárhálót, ahol négy kismadár akadt fent. Őket gyűrűztük 

meg. Két széncinegének, egy barátposzátának, és egy csip-csap füzikének került gyűrű a csüdjére. 

Tamás bácsi sok érdekességet mesélt róluk. Mielőtt elengedtük mindenki megsimogatta a madárkák 

kobakját.

A délután is sok érdekességet tartogatott. Először a környezetvédelem jegyében kövekre festettünk 

két mottót, amit az iskola aulájában fogunk elhelyezni a többi társunk okulására is.

Az ember szolgálni jön a földre, s nem uralkodni.

A természet erőit nem legyőzni kell, hanem alkalmazkodni kell hozzájuk.

A munka után jöttek a meglepik. 

Óriás labdába bújva viaskodhattunk, illetve az iskola udvarán elszaporodott rókákat vadásztuk le. A 

tetemeket cukorra lehetett váltani. Mindenkinek nagyon tetszett a játék, jó lenne még többször

 megismételni!

Ma is élményekkel gazdagodva, de kicsit szomorúan indultunk hazafelé, hiszen holnap lesz a tábor utolsó napja.

2021. 07. 02.

5. NAP

MŰVÉSZETI NEVELÉS, KÉZMŰVESSÉG, KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGEINK, HAGYOMÁNYŐRZÉS.

Tegnap azt ígérték a tanító nénik, hogy ma nagyon mozgalmas nap vár ránk. Így nagy-nagy érdeklődéssel vártuk a nap eseményeit.

A Tájházban kezdtünk. Több társammal együtt csak ámultunk, hogy ilyen nádtetős, kis méretű házban még 1986-ban két család élt. A három helyiségből álló épület a régi korok használati tárgyait mutatta be. Érdekes volt a szenes vasaló, a petróleumlámpa, a konyhai eszközök széles tára. A berendezési tárgyak is nagyon idegenek voltak számunkra. 

Az udvaron a mindennapi élet eszközei álltak: tragacs, favilla, kosarak, tejes kanna, vizes kanna, kosarak, például a gyümölcs megszárításához. Aranyos volt a gangon a kispad, ahol a gazdák pihengettek vasárnap, beszélgettek, vigadtak, demizsonból itták a borukat.

Az udvaron egy kicsit futkároztunk a kerekes kút körül.

A délelőtt még tartogatott egy meglepetést. A moziban megnézhettük a Nyúl Péter 2 filmet. Nagyszerű szórakozást nyújtott, sokat nevettünk a történeten. 

Ebéd után újra felkerekedtünk, a Végh Kúriában Józsi bácsi várt ránk a lányával együtt. Kenyérlángos sütésével ismerkedhettünk meg. Nagy élmény volt, hogy a finomság kemencében készült. Ezt előtte alaposan felfűtötte, utána a parazsat kivette. Ez idő alatt a lánya bedagasztotta a tésztát. Mi megbabonázva néztük a tüzet, igaz jó meleget adott, ennek ellenére jól tűrtük. 

- Isteni finom!

- Mennyei ízű, megmondom anyunak, hogy ő is készítsen ilyet! 

Ilyen mondatok hangzottak el lakmározás közben, amúgy síri csend kísérte.

A visszaérkezés után értékeltük a heti munkát. Még egy rövid játékra is jutott idő. Igyekeztünk minden percet kihasználni. Négy órakor szomorúan hagytuk el a termet, mindenki sajnálta, hogy vége lett az együtt töltött időnek. 

- A jövő évi viszont látásra! – így köszöntünk el.

Galéria